Egy verset hoztam mára és néhány képet az asztalunkról. A kertben még nincs virág, a házban teszek mindenhova. Ma kaptam hat darab krókuszt, majd beszámolok mi lett a csodás kis hagymákból és a szép üvegvázákból. Addig is:
"Jégvirágok
Komor tél reggelén
ódon ablaktáblán
fátylat bont a pára
könnyes, bús magányán.
Gyermekujj vigaszként
lágyan simogatva
virágokat rajzol,
mosolyra fakasztja.
Álmot sző a nyárról
virágdísz alakba,
vidám pillangópár
szárnyal a magasba.
Réti pipacs szirmán
megpihen a lárva,
méhek raja ébreszt
muzsikát a tájra.
Éled már a tavasz,
nyílik a határban
harmatos hóvirág
kacsint új ruhában.
Gyengéden biztatva
a gyászoló fákat
rügyeket hívogat,
reménybe von vágyat.
Csorognak a rajzok,
olvadnak az álmok
a kislány ujjaktól
varázsolt virágok.
Az ablaktáblának
már nem látszik búja,
sátrat bont tél anyó
kisüt a Nap újra.
Tasnádi Györgyi" A vers a www.poet.hu-ról származik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése