Lassan nyolc éve volt, hogy az internetes fészekmentős felhívásra jelentkeztek. A Fiú a IX kerületből, a régi bérházból ahol a kapu mellett minden reggel fura szag volt és a Lány, aki Bükkösdön lakott egy kis parasztházban a nagymamájával. Egy emailban jött a meghívó az iwiw-en, mindketten ki akarták törölni, továbbított levél volt, majd mégis elolvasták, pedig egyikük sem szokta az ilyen kör-emaileket még megnézni sem. És annak ellenére, hogy a barátaik nem mentek a fészekmentésre, ők mégis késztetést éreztek, hogy ott legyenek. Nem voltak sokan az emailben pontosított helyszínen, ahogy megérkezett a lány, kiszúrt egy színes pólós, göndör hajú fiút. Kicsit félénknek látszott, de volt benne valami elszántság is, barna selymes szeme volt. Nagyon ismerősnek tűnt. A fiú később úgy emlékezett: ahogy meglátta a Lányt, mintha egy régi ismerőst pillantott volna meg, úgy látta, mintha fénylene.
A fészekmentés sikeres volt. És reménykednek, hogy az ő fészkükbe is hamarosan fiókák költöznek, addig is meghívják barátaikat, hogy legyenek velük, amikor elmondják mindenki előtt, hogy együtt szeretnének élni, hogy összetartoznak (most is).
Sok boldogságot!
Nagyon kedves írás!
VálaszTörlésIsten éltesse őket sokáig együtt!
Köszönöm. :)
VálaszTörlés